Írások és olvasások

Könyv a polcról

I. András magyar király és Kijevi Anasztázia (2. rész)

A tündérmese folytatódik (A királyfi legyőzi a sárkányt, megkapja a hercegnő kezét és a "fele" királyságot)

2018. november 17. - Pálóczy Erzsébet

A 11.századi Európa volt az a történelmi tér és idő, ahol elviekben és sok esetben a gyakorlatban is bármi megtörténhetett (és meg is történt). Különösen igaz volt ez az uralkodókra, s méginkább az uralkodói sarjakra, hiszen az ő életük személyes és nyilvános eseményei (hol is lehetett a határ a kettő között?) határozták meg a legnagyobb mértékben egész dinsztiák, széles társadalmi rétegek és a hétköznapi ember életét is. I. András és Kijevi Anasztázia életében a mesébe illő egymásra találás után, a "te az enyém, én a tied, ásó, kapa, nagyharang válaszon el egymástul" után következett csak az a rész, amikor  királyfinak le kell győznie a sárkányt. És ez a királyfi le is győzte. De vajon hogyan is jutott el idáig?

András herceg az Árpád-házból és Kijevi Anasztázia hercegnő a Rurik-házból 1037-38 körül házasságot kötött egymással, majd kisvártatva megszületett első gyermekük, egy leány, Adelhaid. De lépjünk egyet vissza az esküvőhöz, mert bizonyos részletei a későbbekre nézve akár előjelként is értelmezhetőek, de legalábbis jelzésértékű érdekességként. Elsőként meg kell említnünk, a házasulandó felek helyzetét és Európában - az adott pillanatban és a későbbiekben - betöltött szerepét. Kijevi Anasztázia, mint az egyik legjelentősebb európai uralkodó dinasztia lánya joggal tarthatott számot egy hasonló státuszú kérőre. Nézzük, kik jöttek/ jöhettek (volna) szóba!

 

A kérők

Elsőként az egyébként is fennálló, szinte rokoni kapcsolat miatt (Ingegerd Olofsdotter, Anasztázia anyja svéd hercegnő volt, Kincses Olaf király lánya. Előbb őt, majd nővérét jegyezték el Olaf, norvég királlyal, de végül Asztrid, a törvénytelen nővér ment hozzá az uralkodóhoz. Olaf király fia volt I.Magnus.) I. Magnus, aki Norvégia és Dánia királya is volt egy ideig, s nem utolsó sorban Bölcs Jaroszláv udvarában élt.

Másodikként meg kell említenünk Harald Sigurdssont, a későbbi Keménykezű Harald, norvég királyt, aki szintén Jaroszláv udvarában élt, de Anasztázia nővérét, Kijevi Jelizavétát vette feleségül.

A harmadik jelölt a francia király, I.Henrik lehetett, aki végül Kijevi Annát, Anasztázia egyik húgát vette el.

Negyedikként számításba jöhetett volna Száműzött Eduárd, az angol trón örököse, aki végül Anasztázia másik húgának, Agátának kezét nyerte el.

jobbraanasztazia.jpg

Balról jobbra: Jelizavéta, Anna és Anasztázia Jaroszlavna

 

A fentiekből kitűnik, hogy Bölcs Jaroszláv valószínűleg nem véletlenül döntött így vagy úgy a gyermekei házasságait illetően. Feltehetőleg (legalább) kettős cél motiválta a dinasztikus kapcsolatok alakítása közben. Az egyik hogy köztudottan szerette a gyermekeit, tehát egyik lányát sem akarta rangján alul házasítani, és mint később látjuk, még a személyes vonzalmat is számításba vette. Másodsorban azonban meg kell jegyezni, hogy a választott trónörökösök és királyfik midegyike lekötelezettje volt Jaroszlávnak, s nem mellesleg jól ismerte is őket, hiszen mindannyian az ő udvarában (és az ő kenyerén) éltek. Természetesen más uralkodócsaládok trónörökösei és leszármazottai is lehettek potenciális kérők, hiszen a fejedelemség és a kiterjedt diszatikus kapcsolatok sok család számára vonzóak lehettek, emellett a fejedelemség nem állt szoros külpolitikai viszonyban a Német -római császársággal, ami további pozitívumot jelentett és egyben keretbe foglalta a Kijevi Rusz helyzetét.

 

 Amikor a politika és a személyes vonzalom találkozik

Miért döntött hát úgy Jaroszláv, hogy Anasztáziát Andráshoz adja feleségül? Ez már csak azért is érdekes kérdés, mert András (aki magyarul inkább Endre a kereszténység felvétele után) nem egyedül érkezett Kijevbe. Vele tartott ugyanis a bátyja, Levente. Ráadásul nem András, hanem ő volt a három herceg közül az elsőszülött. Azonban Jaroszlávnak (csakúgy, mint annak idején Gézának) egy keresztény birodalom keresztény örököseire és szövetségeseire volt szüksége. És Levente nem volt és a későbbiekben sem lett keresztény. Levente herceg az ősi, Öregisten-hitet vallotta, varkoccsal és magyar viseletben járt. Jaroszláv, akit nem véletlenül neveztek Bölcsnek, ezt jól tudta, s azt is, hogy Levente politikai potenciálja ezáltal a kereszténység felé fordult Európa játszmáiban igen csekély. (Habár számos népcsoport és nemzet hordozta még saját, pogánynak mondott hitét ebben az időben, Európa nagy része már a kereszténység felé fordult.) Ezen a ponton meg kell emlékeznünk azonban arról is, hogy Jaroszláv birodalma a keleti és nem a nyugati kereszténység útját járta, ami azért (is) bír nagy jelentőséggel, mert külpolitikáját ezáltal nem a Német-római Császárság határozta meg elsősorban. (Bizánccal viszont egészen más volt a helyzet.) Többek között ennek is köszönhető, hogy Levente (és rajta kívül számos Tengri-hitű magyar és egyéb népcsoport, nemzet tagjai) egyáltalán helyet kaphatott Jaroszláv zömmel ortodox hitű udvarában. Vallási hovatartozása és ennek vonzatai azonban kirekesztették a fejedelem házassági- külpolitikai tervezetéből. Ott volt viszont András herceg, aki kezdetben inkább csak herceg volt, és csöppet sem András. Ezt a nevet ugyanis a kereszténység felvétele után nyerte el, valószínűleg "Andrej" formában, amely igen elterjedt volt akkoriban a Kijevi Rusz területén. Az ezt megelőző időszakban használt, valószínűleg pogány nevét nem ismerjük, de a források 1046-47 után Andrásként vagy Endreként hivatkoznak rá. De mikor is lett egy Árpád-házi, Tengri-hitű magyar hercegből keresztény, európai jelentőségű, lehetséges trónörökös és hogyan lett Rurik Anasztázia férje? A válasz egy fontos összefüggésre világít rá. András valószínűleg a házasság előfeltételeként teljesítette a kereszténység felvételét, de nem kizárt, hogy ezt megelőzően is fontolgatta a lépést, sőt, az is lehetséges, hogy nem csupán politikai okokból. A három herceg (Levente, András és Béla) ugyanis vallásos, csak éppen nem keresztény szellemben nevelkedett, azonban a kereszténység "szomszédságában". Ha tekintetbe vesszük, hogy I. István már a 980-990 évek körül meg lett keresztelve és hogy már Géza is fontosnak tartotta a kereszténység intézményét (legalábbis politika okokból biztosan), tehát nemcsak a népet igyekezett keresztény útra terelni, hanem a saját családjában is megkövetelte annak felvételét, akkor láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy sokak ellenálltak (elég csak Koppány vezérre gondolni, aki ugyan felvette a kereszténységet, de pogányokkal szövetkezett és pogánként élt), a kereszténység egyre nagyobb teret hódított magának. I. István folytatta apja törekvéseit és keresztény államot kívánt létrehozni. A vallások háborújának sarkallatos pontja volt, hogy mivel a magyarok nagy része a régi vallást gyakorolta és az ahhoz kapcsolódó ősi szokásokat követte, a kereszténység magyar földön inkább a külföldi illetőségű csoportokhoz volt köthető, azonban a magyar nagyurak többsége és maga az uralkodócsalád inkább utóbbiakhoz húzott. Ebben a környezetben tehát egy magyar herceg mindkét (sőt, ha külön kezeljük a keleti és nyugati kereszténységet, akkor három) vallás sajátosságait láthatta, tapasztalhatta, így hatással is lehettek rá nemcsak politia, hanem szellemi és lelki értelemben is. Az, hogy ez Andrásra , Bélára és Leventére mennyire különbözően hatott, valószínűleg politikai érzékük és szemléletük, valamint lelki alkatbeli különbözőségük számlájára írható. Ami biztos, hogy a három herceg közül egyedül Levente nem gyakorolta a kereszténységet, így európai és keresztény hecegnőt aligha kaphatott feleségül. (Valószínűleg ő is meg volt keresztelve, de nem nem keresztény módjára élt.)  Vallási hovatartozás szempontjából tehát András volt a megfelelő választás Jaroszláv számára. Azonban ez még kevés lett volna ahhoz, hogy Kijevi Anasztázia férje lehessen. Andrásnak azonban voltak egyéb előnyei és érdemei is. Elsőként, hogy Árpád-házi herceg volt, ami azt jelentette, hogy bármikor benyújthatja igényét a magyar trónra, s mint keresztény ember jelentős támogatásra tarthatott számot az egyház részéről. Másrészt magyar herceg volt, ami azzal járt együtt, hogy a regnáló Orseolo Péter ellenében a magyar főurak nagy része őt fogja támogatni egy esetleges hatalomátvétel során. Harmadrészt András hű volt Jaroszlávhoz, ami hosszútávú és jövedelmező politikai szövetséget jelentett a magyarokkal Jaroszláv számára. Mindezek, s az, hogy András többször is csatába indult a Kijevi Rusz érdekében arról adtak bizonyságot Jaroszláv számára, hogy András tökéletes lesz Anasztázia számára.

andras.jpg

I. András király

Egy másik szempontot is figyelembe vett azonban Jaroszláv, mégpedig azt, hogy (ha hihetünk a forrásoknak), András és Anasztázia érzelmileg is közel került egymáshoz. Semmi biztosat nem tudhatunk arról, hogy a vonzalom hogyan és mikor alakult ki közöttük, de az tény, hogy a két fiatal nagy népszerűségnek örvendett Jaroszláv udvarában, és nemcsak a származásuk miatt. Anasztázia állítólag magas, zöld szemű, vörös hajú nő volt,igazi szépség, András pedig magas, szikár, szöghajú (barna, egyenes szálú), sasorrú, aki a kor szokásainak és a körülményeknek megfelelően harcedzett, izmos férfi volt. Ellenükre tehát biztosan nem volt a házasság, bár András politikai érzékét és Anasztázia neveltetését tekintve az érdekházasság gyanúja is felmerül. Ez már csak azért is érdekes kérdés, mert egyrészt Andrásnak volt egy természetes felesége (egy Marót nembéli nemes lány), másrészt volt már az egyház előtt is házas. Első felesége egy előkelő német leány volt, akitől két kislánya is született, de sem az asszonyról, sem a kislányokról nem tudunk többet. A természetes feleség (aki valószínűleg ráadásul pogány magyar volt) azonban a krónikák szerint vele volt kijevi tartózkodása idején is, és született tőle egy trövénytelen fia, György (a név szintén Kijevre utal Jurij formában), akit azonban (leginkább politikai okokból) sohasem ismert el örökösének. Azt tehát kijelenthetjük, hogy András életében a legfontosabb szerepet a politika játszotta, és Anasztázia pont "kapóra jött", hogy a vele kötött házasság megtámogassa hatalmi törekvéseit.

andras_es_anasztazia.jpg

I.András és Kijevi Anasztázia szobra

András ugyanis hatalomra vágyott, talán eleinte nem a magyar trónra, de mindenképpen jelentős politikai státuszra. Tudjuk, hogy kijevi tartózkodása idején Béla, a legfiatalabb herceg lengyel földön élt, s ott nemcsak politikai és katonai vonalon tüntette ki magát, de elnyerte Rixa (Richesa, Richeza) hercegnőnek, a fejdelem lányának kezét is. Ez azt jelentette, hogy Európa politikai térképén Béla már szerepelt, mint tényező, és az ajtók sorra nyíltak meg előtte. Ezt látva, András, akiről több korabeli krónikás is ambíciózus, eszes és törekvő (khm, akár törtető) emberként írt, könnyen beláthatta, hogy egy jó házasság nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy ő is előrébb lépjen. Mivel András, Bélához hasonlóan, Jaroszláv előtt már bizonyította rátermettségét mind katoni szinten, mind jellemét és hűségét tekintve, Jaroszláv végül úgy irányította az eseményeket, hogy András és Anasztázia házasságot kössenek egymással.

 

Az esküvő

Az esküvőre valamikor 1037 és 1039 között került sor, és néhány fennmaradt részlet mondhatni előre vetítette a későbbi események alakulását.

11_szazadi_kijevihercegipar.jpg

Kijevi hercegi pár a 11.században

Természetesen Anasztázia menyasszonyként is követte a görög-keleti kereszténység és a Kijevi Rusz hagyományait, tehát ennek megfelelően zajlott a szertartás a Szent Szófia katedrálisban, ahol azonban a kijevi előkelőségeken kívül néhány magyar úr is megjelent.

levente.jpg

Koraközépkori magyar viselet

Közülük legfontosabbként ott volt Levente, aki tüntetőleg magyar maradt az esküvőn is. A feljegyzések szerint míg András a helyzethez igazodva igazi korabeli európai hercegnek öltözött, addig Levente, a gyökereit mindenek felett tisztelő fivér varkoccsal, pogány magyar viseletben jelent meg. Ennek a későbbiekben akkor volt jelentősége, amikor bebizonyosodott, hogy Levente nemcsak a külsőségekben, de belső meggyőződését tekintve is hajlíthatatlan...

A második "honfoglalás"

Az esküvő után Jaroszláv arról értesült, hogy István király meghalt, s egy idegen király (Orseolo Péter) ül  magyar trónon, aki már csak (itáliai) származása miatt sem szívesen látott vendég a magyaroknál, nemhogy királyként, de még nemes úrként sem.  Nem beszélve arról, hogy Magyarországot, mintegy ajándékként, hűbérbirtoknak ajánlotta fel a német-római császárnak... Ezzel a fordulattal, s azzal a járulékos tényezővel, hogy immáron egy fejedelmi hercegnő férje, András esélyei ugrásszerűen megnőttek, hogy egy komoly politikai, akár uralkodói karriert fusson be Európában. S ekkor Jaroszláv elkezdett terveket szövögetni, melyek értelmében András visszatér Magyarországra és elfoglalja ősei trónját, ugyanekkor neki (Jaroszlávnak) pedig erős politikai és katonai szövetségese lesz egy egyébként is szomszédos birodalom. Magyarországból ezután egyre több hír érkezett nemcsak a király ellenségeinek szervezkedéséről, de arról is, hogy az egyébként magyar (lehetett kun, de kazár, vagy egyéb ezekhez hasonló származású is) Sámuel Aba (az első magyar választott király, akinek megítélése nem egyöntetű, de Orseolo Péterrel és a császárral szemben többen támogatták a főurk közül is) sem nyerte el mindenki támogatását, így az országban felfordulás van, magyar magyar ellen megy, a német-római császár támad és egyre többen hívnák haza "Árpád véreit", a három magyar herceget. Mivel Béla lengyel földön élt, s már teljes értékű státusszal bírt ott, Levente pedig elhatárolta (?) magát a politikától, így András maradt az egyetlen Árpádfi (Vászolyfi inkább), aki potenciálisan Magyarország trónjára ülhetett. És valóban. Amikor Jaroszláv és András arról értesültek hogy mind a keresztény Gellért püspök, mind a pogány lázadó Vata a három idegenbe szakadt herceget támogatná a regnáló Orseoló Péter ellenében s ennek megerősítéseként magyar delegáció érkezett az udvarba, úgy döntöttek, hogy hadsereget szerveznek, s a hercegek visszahódítják a hazájukat.  Jaroszláv komoly segítséget nyújtott ekkor Andrásnak (és Leventének), hiszen ellátta pénzzel és sereggel, így András és Levente 1046-ban útnak indult Magyarország felé.

 

Mindeközben Anasztázia (és talán még valaki más is...)

A felfokozott politikai helyzet közepette 1040 körül Anasztázia gyermeket szült, egy kislányt, akit Adelheid-nek, vagy magyarosítva Adelájdának neveztek el. A kor szokásainak megfelelően ez igen népszerű (egyébként német eredetű) név volt, jelentése "nemes személy/alak". Azonban Andrásnak, mint már volt róla szó, volt egy másik gyermeke is, aki a Marót nembéli úrnőtől született, és akit a krónikák szerint Györgynek hívtak. Erről a gyermekről a nem sokat tudunk, de azt igen, hogy mind ő, mind az édesanyja ekkoriban szintén Kijevben tartózkodott, sőt, a gyermek születése az Anasztáziával kötött házasság körüli időkre tehető. Mivel András keresztény volt, így a világ előtt nem vállalhatta egy pogány asszonnyal való kapcsolatát hivatalosan (legalábbis, ha el akarta nyerni Anasztázia kezét és Jaroszláv jóindulatát), azonban a környezet, amiből származott, félig pogány volt, s ebbe beleférhetett a többnejűség intézményének elfogdása is... Emellett azt is tudjuk, hogy noha András valószínűleg vonzódott Anasztáziához, akkoriban is és később is rengeteg törvénytelen gyermek született királyoktól és királynéktól is. De András ekkor még csak herceg volt, sőt, a leánnyal való kapcsolata (ha ugyan véget ért bármikor is az életükben) az Anasztáziával való házasság előttre tehető. György létezését a Thuróczi-krónika említi csak, az azonban biztos, hogy a skót Drummond -család tőle származtatja magát, s az is valószínűnek látszik, hogy György fia, Móric még Magyarországon született, s csak ezután indult útnak Anglia és végül Skócia felé. Ez azt jelenti, hogy akár véget ért, akár nem András és a magyar úrnő kapcsolata, utóbbi visszatért Andrással (és Anasztáziával) Magyarországra. Ettől függetlenül András, valószínűleg poltitkai okokból, sosem ismerte el Györgyöt törvényes örököseként.

 

A "fele" királyság megszerzése

1046-ban tehát András és Levente visszatértek Magyarországra. Támogatóik között ott volt Bölcs Jaroszláv, a pogány magyar lázadó, Vata hívei és a kereszténység képviselője, Gellért püspök is. Ezen felül az országba való visszatérés során (ami akkoriban nem két óra volt) folyamatosan csatlakoztak hozzájuk pogány és keresztény vallásúak, s különböző népcsoportok (pl. besenyő), és politikai-társadalmi állású személyek és csapatok is. A két herceg visszatérése egy eszménnyé nőtte ki magát. De hogyan is lehetett az, hogy akik még tegnap halálos ellenségek voltak, ma szövetkeznek, s együtt vonulnak a fennálló hatalom ellen? Ebben szerepe volt Leventének és az ő elveinek, a regnáló király uralkodása megítélésének és András származásának és ügyes politikájának is. Szinte romantikusnak tekinthető a kép, amely így összeállt. A támogatók vallási és életmódbeli többfélesége annak volt köszönhető, hogy a pogányok a régi rend visszaállítását remélték, s ennek reményében Levente jelenléte erősítette őket. Itt felmerül a kérdés, hogy ők vajon kit akartak inkább királynak a két herceg közül... Akik erről az oldalról támogatták Andrást, nem kevesebbet kértek tőle, minthogy végül papokat és keresztényeket ölhessenek és visszakapják a régi hitük gyakorlásának lehetőségét. És András megígérte, hogy így lesz. A másik oldalon ott álltak a keresztények, akik a keresztény hit további terjesztését (ez sem volt kevésbé erőszakos), s egy új rend (adók, terhek, birtokok rendezése) felállítását remélték. Politikai és társadalmi állás szerint pedig mindenki a saját sorsának javulását látta abban, hogy újra magyar, Árpád-házi uralkodó kerül a trónra. 1045-46-ban a két herceg és támogatóik hatalmas serege végül legyőzte Péter királyt, azonban nem ő volt a csaták egyetlen áldozata. A Vata-féle felkelés és a csaták pogány résztvevői ugyanis a harcok során sorra rombolták a templomokat, és ölték a keresztényeket. Ekkor halt meg Gellért püspök  is. És...Levente is. Gellért püspököt a Vata- féle pogányok ölték meg, letaszították a Gellért-hegyről. Levente halála azonban máig tisztázatlan. Egyrészt elég valószínűnek tűnik, hogy egy betegség , sérülés utáni fertőzés vagy hasonló végzett vele. Másrészt azonban felmerül, hogy esetleg mégsem természetes halált halt. Az egyik feltevés szerint a rábízott pogány tömeg őt sem kímélte, hiszen Andrást támogatta, s ő keresztény király akart lenni, aki ekkoriban már kezdte érzékeltetni a tömeggel, hogy inkább a keresztények oldalára állna a pogányokkal szemben. A másik elmélet szerint azonban akár tulajdon fivére, András is intézhette úgy, hogy Levente ne lehessen zavaró tényező az új rend felállításakor, hiszen Levente pogány volt, de a legidősebb herceg... Ezek mellett természetesen előfordulhatott az is, hogy András "elrejtette" őt egy csendes udvrház mélyén, valahol az országban a zűrzavaros politikai események közepette, hiszen szoros testvéri kötelékben éltek és mindig is kitartottak egymás mellett.  Levente (?) testét dédapja, Taksony mellé temették, s mint később bebizonyosodott, vele a magyar történelem egy korszaka is sírba szállt.

andrewi.jpg

I. András koronázása

András végül 1046-ban lett király, mégpedig a néhány megmaradt püspök által akik a bizánci császár koronájával koronázták meg. Ennél a pontnál dőlt el végleg, hogy az ország általa is a keresztény Európa irányába lép egyet, s hogy a pogány hitnek vesznie kell. Amint hatalma kissé megszilárdulni látszott, hazahívta Bélát (neki adta a Nyitrai dukátust) és ezzel együtt kinyilatkoztatta, hogy eztán nem pogány, hanem keresztény királyságot kíván uralni. S ezzel az ország életében és András király magánéletében egy új korszak kezdődött el...

 

 

Forrás:

Hogyan éltek elődeink? Fejezetek a magyar művelődéstörténetből Szerk.: Hanák Péter, Bp., 1980.

Királyok könyve Bp., 1995.

Kristó Gyula- MakkFerenc: Az Árpád-házi uralkodók Bp., 1988.

Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt I.köt. bp., 1899.

 Az Árpád-ház asszonyai I.köt. Szerk.: Gottesmann Péter Bp.,Duna International Kiadó Kft.

 

A képek forrása: Pinterest

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr6714119525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.