Írások és olvasások

Könyv a polcról

Hová lett a karácsony....

Az elmúlt karácsony szelleme, avagy egy Y generációs gondolat

2018. november 18. - Pálóczy Erzsébet

Nézegettem egy (több) fotót az elmúlt időszakban, ami már karácsonyi témájú, számomra leginkább a boldog várakozást illusztrálja. Amíg otthon nézegettem őket, át is járt valami kellemes, meghitt érzés, mint gyerekkoromban, amikor vártuk a Mikulást, majd a Jézuskát. És valami mást is. Az ünnepet. Azt, hogy családi ebéd vagy vacsora legyen, hogy jellegzetes ízek varázsoljanak el az asztalhoz ülve, hogy máshoz nem köthető illatok tobzódjanak a házban, mint az ételek, a karácsonyfa vagy a tüzelő illata. A tél illata. Az ünnep illata. Mert ez volt az ünnep. A várakozás, az együttlét, valami saját, valami közös, amit tudtunk mihez, kihez és hová kötni, mert így volt mindig is.

 

labas.jpg

Úgy volt, hogy mindenki egyszerre beszélt, és reggeltől estig folyton evett valamit. Úgy volt, hogy senkin nem volt cipő, mert vagy zokniban járkáltunk otthon, vagy mamuszban, vagy csizmában hógolyóztunk az udvaron, mialatt sült a bejgli, a mézeskalács, főtt a halászlé és más, olyan ételek kézültek, amiket nem ettünk mindennap.

asztalos.jpg

Úgy volt, hogy mindenki pihent még délután, és estére ünneplőbe öltözött. Izgatottak voltunk, a legszebb, a legjobb ruhánkat vettük fel. Vártunk valamit. Amíg az Angyalka hozta a karácsonyfát, addig azt, hogy minden fény egyszerre gyúljon fel rajta, és végtelen ragyogásba borítsa a szobát. Amikor már tudtuk, hogy a Jézuska hozza a fenyőt, amit együtt díszítünk fel, akkor azt, hogy feldíszíthessük és együtt csodálhassuk.

feldiszitos.jpg

És persze, vártuk az ajándékokat, a karácsonyi vacsorát és azt, hogy a mi ajándékainknak vajon örül-e majd a másik. És általában mindenki örült mindennek, mert szívből jött és együtt voltunk. Aztán vártuk a másnapot, és a harmadnapot is, mert a szüleink megengedték, hogy egész nap pizsamában legyünk és játsszunk, hogy tévét nézzünk, hogy sütit együnk reggelire. Átjött, eljött  a legtöbb rokon és barát és beengedtük a házba még a kinti kutyát is. Mert karácsony volt, és mert egy ilyen volt az évben.

diszes.jpg

De most? Most november van, és már mindenki a kiadásait tervezi. mindenki próbál legalább néhány napra elszabadulni a munkahelyről, ami ügyes tervezést és előzetesen többszörös túlórát jelent. A gyerekek számára már ennyit sem jelent, hiszen mindig, minden készen kapott, ami holnap lesz, az van ma is, nincsenek különleges alkalmak... Mindenki a webshopokat böngészi, hol lehetne gyorsabban, olcsóbban, könnyebben hozzájutni ehhez, meg ahhoz, de úgy ám, hogy ne kelljen vele időt tölteni. Megy az utalás, a bankkártyás fizetés, és már üres is a kosár, majd a futár vagy a posta kihozza. Sikeres fizetés, igen. Kérdés, hogy miért fizetünk meg, ahogy az is, hogy nem túl magas-e az ár. Mert mi még megéltük azt, amire már csak emlékezni tudunk, amit még elmesélhetünk a gyerekeinknek. Azoknak a gyerekeknek, akik még jó esetben meghallgatják és meg is hallják, amit mondunk. Mert a legtöbb már nem így nő fel... Elvárás szintjén, üzleti tranzakcióként számítanak az ajándékokra, amikről tudják, hogy nem a Jézuska hozza, ugyanazt játszák és eszik, amit mindennap és nem akarnak kimenni a hidegbe.  Nem mindenhol működik ez így, de egyre több családban igen.

Nézem a fotókat, és ezt a fals világot, és kicsit elszorul a szívem, mert úgy látom, sokak életéből eltűnt valami. A meghittség utáni vágy, a várakozás öröme. Nem tudnak ma már várni, vágyni valamire az emberek, a gyerekek sem. Mert minden van, és semminek nincs értéke. Helyettesíthetőségen alapuló, instant és emocionálisan dehidratált a világunk.

Nem kellene hagyni, hogy így legyen... Még nincs későn...

mezis.jpg

Sütni kellene újra a mézeskalácsokat, főzni a halászlevet és együtt díszíteni a fát. Meg kellene adni a módját, rendszert és egymásutániságot vinni az életünkbe, a gyerekeink életébe is. Ki kellene jelölni az ünnepnapokat, és várakozni, várni rá, hogy eljöjjenek. És ünnepelni, ha ünnep van. Ha szép ruhában, ha pizsamában, de ünnepelni. Hogy a gyerekeinknek is legyen majd mire emlékezni.

advent.jpg

 

A képek forrása a Pinterest.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr6214379184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dorinda41 2018.11.19. 23:51:34

Nem is értem, hogy honnan veszed, hogy nincs már meg a Karácsony meghittsége a családokban. Mi ugyanúgy sütjük a mézes kalácsot az unokámmal, mint én anno a nagymamámmal. Díszitjük a fát az egyébként muszlim férjemmel, akit ugyanúgy elbűvöl a Karácsony, mint egy gyereket. Hozzá teszem a Párizsban élő rokonai ugyanúgy díszitik a fát az udvarukon, veszik a gyerekeknek a karácsonyi ajándékokat, mintha sosem hallottak volna Allahról. A lányom nagyon kreatív, saját maga készíti a díszeket a fára, az asztalra, természetesen közösen az unokámmal, pedig ő is már y generáció. A másik egyetemista lányom még az albérletében is karácsonyi hangulatot csinál, pedig egyedül él. Igen, az ajándékokat én is a neten rendelem, mert utálok sorban állni és tülekedni a boltokban. De szépen becsomagolni és nézni, mikor a kis aprónépem bontogatja 25-én reggel, mikor átjönnek, na az a valami. Nem tudom milyen ismerősi köröd van, de én itt az irodában, ahol dolgozom és ahol nagyon sok fiatal is van, mást sem hallok, csak hogy melyik fenyőfa a jobb, a mű vagy élő, milyen színű lesz a dísz, mit főznek, mit sütnek, recepteket cserélnek, haza utazást terveznek. Szóval a varázs még él.

Pityke örm. 2018.11.20. 08:52:40

Kedves Erzsébet, csak sajnálni tudom, hogy te így látod a világot. Az írásodból úgy tűnik régen mindent megkaptál a környezetedtől ami az ünnephez, ünnepi hangulathoz kellett. Szüleidnek régen ugyanolyan macerás volt megteremteni neked azt a csodálatos hangulatot amit leírtál. Most rajtad a sor, nem kell a régi időkön keseregni, hanem vedd a fáradtságot és teremtsd te meg amire vágysz.
A régi gyerekekeknek ugyanúgy készen volt minden, csak nem a webshopból rendelt hanem kiment, levágott két ágat a fáról, az egyiket összekötötte a másikkal meg hajtotta és elvolt mint a befőtt. A mai gyerek is ilyen, csak mindezt laptoppal oldja meg.
A világ változik ahogy akar, te meg karácsonyozhatsz ahogy csak szeretnél, a kettőnek nincs sok köze egymáshoz. Nincs késő, legyen boldog karácsonyod :)

SzMiki 2018.11.20. 11:18:56

Nálunk is megvan, mindenki maga hozza létre a meghitt karácsonyt a családdal... persze ehhez tenni is kell, például kikapcsolni az összes mobiltelefont, táblagépet :)
Plusz elkerülni a sok bevásárlóközpontot messziről.
Kivenni egy hét szabadságot előtte... ha nem teszed, megöli az ünnepet a munkahelyi őrültekháza.
Soroljam még? :)

Pálóczy Erzsébet 2018.11.20. 11:57:30

Kedves Olvasók!

Sajnálom, ha félreérthető voltam, de ebben a posztban nem az én karácsonyomról van szó. Sem a családoméról. Istennek hála, nálunk mindig is meghitt és boldog volt minden karácsony, ezért is írtam le, milyen sokat jelent ez. A jelenben a gyermekeim számára biztosítom ugyanezt. Sütjük a mézeskalácsot, esszük-isszuk az ünnepi ételeket stb. Sőt, ebben az évben már eljutottunk oda is, hogy "akiknek a Jézuska nem tud ajándékot vinni" (a gyerekeim saját szavai), azok közül néhánynak adunk a saját játékainkból, könyveinkből.

Azonban...nagyon sok gyereket, családot látok manapság ( itt: óvoda, játszótér, orvosi rendelő, villamos stb.), amelynek a tagjai nem úgy élnek sajnos, mint mi, mint Ti. Látom, ahogy üressé és rideggé válnak a gyerekek (és igen, például a sok kütyü miatt, az odafigyelés hiánya miatt, a várakozás képességének hiánya miatt), mert a gyerekkoruk is ilyen (nem törvényszerű, de legtöbb esetben igaz). Erre próbáltam rávilágítani. Hogy sokan elfelejtették megélni az ünnepet, persze, nemcsak azt, hanem rengeteg más dolgot is. Nem jó ez így... A poszt annak érdekében született, hogy elgondolkodtassa ezeket az embereket, mennyi mindent vesznek így el a gyerekektől és egymástól. Pedig igazán nem a pénzen múlik, amire legtöbben hivatkoznak. Sokszor elég lenne egy közös hógolyózás vagy szánkózás a gyerekkel...

Viszont azt örömmel olvastam, hogy nem vagyok egyedül ezzel a szemlélettel, és rengeteg ember tartja ma is fontosnak az ünnep varázsát. Jó volt olvasni, hogy "felháborodtatok", mert ez azt jelenti, hogy a Ti családotokban, környezetetekben a helyén van az ünnep, tudtok igazán ünnepelni. Mert tényleg csak azon múlik, akarjuk-e igazán megélni az életet.

Mindenkinek szép és meghitt karácsonyt kívánok!

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2018.11.20. 15:53:30

@Pálóczy Erzsébet: Nem fogja elgondolkodtatni! A világ folyamatosan változik, mindig az adott környezetben lehet csak mindent értelmezni. Ami régen volt, arra lehet nosztalgikusan gondolni, de visszahozni már nem.
Persze, amíg kicsi a gyerek, addig a szülők határozzák meg a dolgait, de nagyon hamar eljön az az idő, amikor már saját maga - illetve a barátai, osztálytársai - alakítja a szokásait.