Írások és olvasások

Könyv a polcról

Eastern, az év legjobb írása

A regény, amiről egyszerre jut eszembe a Cowboy Bebop és Charlotte Brontë

2018. december 18. - Pálóczy Erzsébet

Van még új a Nap alatt. Ilyen például Martin Kay-től az Eastern. Mindent hittem erről a regényről, csak azt nem, hogy tetszeni fog. Mert léteznek olyan írások, amelyek többet adnak, mint amit várunk tőlük. Akkor is, ha nem tűnnek kedvünkre valónak, akkor is, ha kívül esnek a komfort zónánkon. Mert van bennük "valami". Hölgyeim és Uraim, Martin Kay és az Eastern!

Nagyjából július közepén csatlakoztam a kék közösségi oldalon az Írástechnikai fórum nevű csoporthoz.  Ezen az oldalon találkoztam egy, pontosabban négy borítótervvel, amit a csoport vezére bocsátott szavazásra. Már ez felkeltette az érdeklődésemet, hiszen mind a négy grafika zseniális volt. (Hála Megyeri Manónak!) Anime figurák, western köntösben. Aztán elolvastam, mit írt a szerző az akkor még kiadatlan regényről. Íme:

yuko_es_vajk.jpg

"A történet könnyed, lendületes vezetésű, de emellett nagyban fókuszál a szereplők érzelmi életére, fejlődő kapcsolatukra. Tematikáját tekintve romantikus/kaland, mely amúgy egy poszt- apokaliptikus westernvilágban játszódik, valahol az Ural lábánál, nyakon öntve némi szamuráj romantikával, kommunistákkal és misztikus sci-fivel.
Alapvetően 14 évtől felfelé szánom lányoknak-fiúknak egyaránt. Úgy gondolom, hogy könnyedebb felnőttirodalomként is megállhatja a helyét."

Innentől kezdve érdekelt csak igazán az írás! (Megjegyzem, ennyit jelent, ha az író el is tudja adni a művet!) Hogy lehet belesűríteni egy regénybe ennyi különböző jelleget? Ez már csak azért is volt érdekes számomra, mert az animéket és mangákat szeretem, és a borító alapján nyilvánvaló volt, hogy valami köze azért csak lesz hozzájuk. Ám a többi felsorolt "hozzávaló" (poszt-apokaliptikus westernvilág, szamurájok, kommunisták, sci-fi stb.) mind kívül esik a komfort zónámon. Ráadásul a szerző jelezte is, hogy fiataloknak szánja a művet, és én utoljára 10 évvel ezelőtt olvastam YA- irodalmat. Akkor is csupa silány írást. Ebből mi lesz... Hm..., az, hogy elolvasom a könyvet, ha már ennyit foglalkoztam vele.

yuko_belso.jpg

Amikor megjelent, lépten-nyomon szembejött velem, majd megláttam egy ismerősömnél, méghozzá azzal a borítóval, amelynek a tervére én is szavaztam anno. Még ugyanazon a napon találkoztam vele a könyvesboltban is. Kölcsönkértem a barátnőmtől a könyvet.

Belelapozva már az első oldalon (igazából két oldalon) azzal szembesültem, hogy a borító egy újabb rajz formájában folytatódik. Ugyanaz a stílus, fekete-fehérben. Hát képeskönyv ez, vagy mi? "Arra jutottam, hogy nem tudom, mi, de mindenesetre nem semmi!" - ahogyan azt egyszer egy barátom mondta. Elolvastam néhány oldalt a könyvből, és úgy döntöttem, megveszem. Nagyjából négy oldal után. Nagyívű történelmi regényeken, világirodalmi és magyar klasszikusokon edződött szerény személyem elveszett a westernvilágban.

Szinte egy délután alatt olvastam el az Eastern-t először. Az első négy oldal után persze voltak már elvárásaim, de nagy adag előítéletem (elsősorban a "tematika" miatt) és számos negatív prekoncepcióm is (a rossz tapasztalatok miatt). Mindet megcáfolta és romjaiba döntötte a regény! Nemcsak, hogy egy percre sem untatott, de egyenesen a körmömet rágtam néhol. Nemcsak, hogy megszerettem/meggyűlöltem a szereplőket, de hol ezzel, hol azzal azonosulni is tudtam.

És hát a történet (tudom, se "és", se "hát"). Nem ezt vártam. Egy tinglitangli, ostoba, klisés tiniromantikus western- katyvaszt vártam, amiben szamurájok ugrándoznak és lapos párbeszédek folynak el egymás mellett. Ahol sikít a fém és a puskaropogástól semmit sem hallani. Ahol a történet a semmibe tart. Ezzel szemben kaptam egy dinamikus, fordulatos, intelligens humorú, finom utalásokkal tűzdelt, szókimondó és helyenként kifejezetten az emberi lélek mélységeibe tekintő, de sehol sem túl sok történetet. Szinte minden benne van, amit szeretek egy könyvben.

"A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?" - részlet a fülszövegből.

yuko_and_the_broken_mirror.jpg

A borító (ismét le kell írnom, mennyire kimagasló munka) alapján már volt egy megérzésem a történet két főszereplőjével kapcsolatban, tudniillik, hogy a lány fiatal és szeleburdi, pimasz, erős és okos, a férfi főszereplő pedig idősebb, higgadtabb és mogorvább. Nagyot nem tévedtem. Úgy gondoltam, ez egy jó alap, ebből ki lehet hozni valami izgalmasat. Hát a szerző kihozta. Mivel karakterközpontú a regény, így nagy jelentősége van a szereplők regényben bejárt útjának, a párbeszédeknek és a személyes, ki nem mondott gondolatoknak is. Ebben az írásban leginkább a párbeszédek fontosak (legalábbis a történet eme fázisában, a szereplők jelenlegi személyiségével kapcsolatban). Pörgősek, okosak és érthetőek a nagyközönség számára is, befogadhatók a fiatalabb generációk élettapasztalatával is. Azonban (ahogyan az egész írás) megszólítja a felnőtteket is. Ez már csak azért is lehet így és azért is szerencsés, mert a két főszereplő is nagyon különböző tapasztalatokkal, múlttal, hozzáállással és életfelfogással lép a történetbe. Yuko, a húsz év körüli lány egyszerűen berobban a történetbe, és letarol mindent. Első látásra szép, okos, vagány és úgy harcol, mint bármelyik férfi. (Igaz, úgy is káromkodik és iszik, de a történet szempontjából ennek megvan a maga dramaturgiai helye és értéke.) Viszont a motivációját tekintve a bosszú hajtja, és ez húsz év körüli lányoknál nem éppen szokványos... Folyton rohan, nagyon gyors és semmilyen következményre nem gondol. Mintha nem is érdekelné, hol és miként leli halálát... Szeret odamondogatni a többi szereplőnek, s általában humoránál is van. Ha valami nem sikerül, bosszankodik, majd megpróbálja újra, akár egy gyerek. Épp annyira önző is. A történetet egyértelműen ő viszi előre.

yuko_es_vajk_hanging.jpg

A másik főszereplő személyében Vajkot, a magányos farkast ismerhetjük meg, aki szó szerint besétál a regénybe. Higgadt, sármos, okos, "sebezhetetlen" és van egy "mindent elrejtő kabátja", amelyből a legváratlanabb időpontokban a legváratlanabb dolgok kerülnek elő. Vajk a férfi, a felnőtt, az érett, a nyugalmából kibillenthetetlen. Yukoval folytatott párbeszédei során legalábbis ezt a képet mutatja kezdetben. Ha nem olvasnánk a szereplők belső monológjait, talán végképp ilyennek is látnánk őket, és jót szórakoznánk a vicces párbeszédeken. De olvassuk. És a monológokból (és visszaemlékezésekből) kiderül minden, ami a felszín alatt rejtőzik. Megtudjuk például, hogy Yuko korántsem az a szórakozásból embereket halomra gyilkolászó, vakarcs kis csitri, akinek ide-oda egy halál, hát mit számít, csak elszórakozott, se bú, se kár. És Vajk sem épp az a magabiztos, megingathatatlan, sziklaszilárd (jellemű) alfahím, aki mindig látja előre, mi fog történni, és annak megfelelően cselekszik, matematikai pontossággal kiszámítva a következményeket. Ehelyett mindketten nagyon sebezhetőek, szerethetőek és emberiek. Egy összetört szívű kislány, aki mindenáron erős és független akar lenni és egy kiábrándult, bizonytalan férfi, aki bár sok csodálható és jó tulajdonsággal bír, koránt sem szuperhős. Nagyon erős karakterek, így nagyon erős fegyvertények a történet szempontjából. Ahogyan az is, ahogy egymásra hatnak, ahogyan alakítják egymást. Ezt végiggondolva akaratlanul is eszembe jutott két, általam nagyra tartott mű, amiről soha nem hittem volna, hogy egyszer egy gondolatkörben fognak szerepelni. Vajk személyisége ugyanis számomra a Cowboy Bebop Spike-jára hajaz (időnként az Attack on Titan Levi parancsnokára is; az örök flegma, higgadt nőcsábász, akinek mégis vannak érzései), Yuko pedig szinte az összes (Jane Austin és) Brontë - hősnővel azonosítható (fiatal, okos és erős nő, tragédiákkal és nincstelenséggel a háta mögött, és mindenáron túl akar élni), persze jóval modernebb köntösben. Nyilván nem ugyanazok és nyilván teljesen más a kor, a helyszín, a motiváció és a történet is. Mégis, a regény szempontjából ez nagy jelentőséggel bír. Itt dől el ugyanis, hogy egyszerre élvezhető egy felnőtt és egy fiatal felnőtt/ kamasz számára, s hogy a fiúkat és a lányokat is ugyanúgy megszólíthatja. Mert azonosulni tudnak a szereplőkkel, mert lehet velük. Mert nem egysíkúak, fejlődnek a történet során és mert alap emberi karaktereket jelenítenek meg. Hibáznak. Újraterveznek. Áldozatot hoznak és időnként becstelenné válnak. Igaziak. Ahogyan a történetük is az. (Miért is nem lehet ilyesmit is olvastatni a gyerekekkel az iskolában?)

vajk.jpg

Ami viszont nem hétköznapi, az a környezet, amiben az események játszódnak. Westernvilág a kommunizmus felé hajló társadalmi rendszer, szamuráj-értékek és sorsok a háttérben, és némi sci-fi. És láss csodát, nem egymás hegyére-hátára hajigálva, hanem pontosan kimérve és adagolva. Semmi nem túl sok, de minden jelen van a maga létjogosultságában. Mesteri.

Az egyetlen, amit hibának róhatnék fel (de nem teszem, mert valójában nem az), az, hogy semmi nincsen lezárva a történetben, és mindenbe csak belekapunk. Azonban a regény egy sorozat első kötete és ennek tükrében ez teljesen jól van így. Másrészt a történetvezetés folyamatos és dinamikus, így az ugrálás sem zavaró. Nem beszélve az itt-ott feltűnő előreutalásokról, amik teljesen biztos, hogy valami fontosat jelentenek a jövőre nézve (titánok például..., látomások...).

Összességében egy tehetséges író jól megírt regénye az Eastern. Kíváncsian várom a folytatást!

 

az_ironak.jpg

 

Addig is, magának az írónak tettem fel néhány kérdést, hogy könnyebb legyen a várakozás. Íme:

  1. Miért ez a regényed címe, ami?

 

"Eleinte még zsánermegjelölésül hivatkoztam „Eastern”-ként a regényre, aztán rádöbbentem, hogy remek cím válna belőle. Ahogy a két hősöm is példázza, a történetem kelet és nyugat találkozásáról mesél, majd arról, hogyan válhat a kettő eggyé."

 

  1. Ki a Te kedvenc karaktered és miért ő?

 

"Yukót az intenzitása miatt öröm volt megírni. Minden cselekedetét, rezdülését az érzelmei irányítják, amelyek hatalmas hullámokat vetnek az odaadáson át az őrületig."

 

  1. Honnan inspirálódtál a regény megálmodásakor és megírásakor?

 

"A regényt még huszonévesen kezdtem írni. Akkoriban kezdődött a keleti popkultúra iránti rajongásom, de a videojátékos múltamból is merítettem. Mindezt úgy akartam tálalni az olvasók előtt, hogy a fenti hatásokat csak azok lássák bele, akik maguk is tapasztaltak a témában. Nagyon sok apró, jellemzően a kilencvenes évek filmjeit idéző utalást rejtettem el a történetbe."

 

  1. Kellett-e kutatnod hozzá (fegyverek stb.), és ha igen, akkor hogyan tetted ezt?

 

"Éveken át hobbiszinten lövöldöztem emberekre. Az airsoft sok dologra megtanított a fegyverekkel és a helyes taktikákkal kapcsolatban. Ez leginkább a különböző tűzfegyverek valósághű működésén érhető tetten, az akciójelenetek esetén csak arra törekedtem, hogy a zsáner hangulatához mérten hihetőek legyenek."

 

  1. Ha film készülne a regényedből, ki játszaná a főszerepeket és a mellékszerepeket? Ki rendezné?

 

"Ha tehetném, ismeretlenekre bíznám a két főszereplő megformálását, hogy ne a sztárokra helyeződjön a fókusz, és szabadabb legyen a casting. Az idősebb férfiak mellékszerepeire már felkérném pár régi kedvencemet, mint Tom Sellecket, akiről az inspirált karakter a nevét is örökölte.

Arról fogalmam sincs, hogy ki rendezné, de fix, hogy folyton a nyakára járnék!"

 

  1. Mely animék és/vagy mangák voltak rád hatással? Mely regények?

 

"A Neon Genesis Evnagelion a világ legjobb sorozata. Ez köztudott… Vagy legalábbis az első olvasótalálkozómig úgy hittem, hogy ez a helyzet. Kiderült, hogy a mostani olvasóim nagy része nem ismeri, hiszen több, mint húsz éve került először sugárzásra. Ez persze még nem csorbít semmit a művön. Azért szeretem, mert a személyiségrajzok különösen hitelesek benne.

A regényem világának előtörténete szándékosan mutat néhány párhuzamot eme sorozattal."

 

  1. Te magad miket olvasol?

 

"Merle műveit mindig is szerettem, illetve Clavell is nagyon sokat adott nekem. Mindent elolvasok, amely úgy vélem, tágítja a látásmódomat."

 

  1. Mit tartasz a történet legfőbb erősségének?

 

"A regényem mozgatómotorja Vajk és Yuko kapcsolata. A kettejük civódással teli kalandjain keresztül göngyölítjük fel a történet rejtélyeit. Büszke vagyok a köztük parázsló érzelmi feszültségre, a kémiára, amely összekovácsolja őket."

 

  1. Milyen más műfajban alkotnál még szívesen?

 

"Nem szeretem, amikor egy ötletet megpróbálunk beszuszakolni egy zsáner keretei közé. Az Eastern egyszerre poszt-apokaliptikus western kaland - szovjet és keleti hatással, némi misztikus sci-fivel és szamuráj romantikával nyakon öntve. Innen olvasva az egész egy szörnyű salátának tűnik, a gyakorlatban mégis harmonikusan működik. Továbbra is csak az ötletet szeretném nézni, nem azt, hogy melyik polcra lehet feltenni."

 

  1. Készül-e már a második kötet és várhatóan mikor fogják kiadni?

 

"Természetesen készül. Igyekszem vele ;)"

 

Köszönöm szépen, Martin Kay!

 

A képek forrása: https://www.facebook.com/martinkaywrites/

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr6914472674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.