Az Európa Könyvkiadó Kft. gondozásában jelent meg magyarul Celeste Ng megrázó és mélyen elgondolkodtató, egyszersmind különösen aktuális regénye. A sejtelmes külcsín egy mély és megrázó történetet, egyszersmind korrajzot jelenít meg a '70-es évek Amerikájának felszínes és fojtogató légköréről, ahol a társadalmi és szülői elvárások fontosabbak, mint az egyén természetes vonzalmai vagy önazonossága.  Azt gondolom, hogy vannak írók, akik megalkotják a saját koruk klasszikusait. Celeste Ng is ilyen. 

"Lydia halott, de ők még nem tudják."                                                            

Történet és karakterek

A történet szerint Lydia Lee-t holtan találják a kisvároshoz közel eső tóban. Minden bizonnyal öngyilkosság történt-állítják a rendőrök, azonban Lydia családja ezt képtelen elfogadni, hiszen semmi nem utalt arra, hogy ilyesmi bármikor is bekövetkezhet. Nyomozás indul, s a családtagok maguk is rákényszerülnek, hogy sorra vegyék eddigi életük minden olyan pillanatát, amely közvetve vagy közvetlenül, de hatással lehetett a történtekre.

Marylin, az anya, valaha orvosnak készült, ehelyett szült három gyereket és akarat ellenére belekényszerült egy olyan életbe, amely ellen zsigerileg lázadt.Saját vágyait a lányába plántálva akarja megvalósítani.

"Feltételes múlt: az elszalasztott lehetőségek igeideje."

James, az apa, kínai bevándorlók gyermekeként mindenhol idegen a szőke, kék szemű, kisvárosi, amerikai társadalom díszletei között. Három gyermeke közül egyedül Lydiát, a rá legkevésbé hasonlítót képes csak elfogadni, a rá legjobban hasonlító gyermekében, Nath-ben pedig csak a hibát látja. A saját hibáit.Ezért pedig saját magát gyűlöli.

"James szeretné elkapni a szavait, mint a lepkéket, amíg még a levegőben vannak, de már beleszálltak Nath fülébe. Látja a szemén, ami fényes lett és kemény, mint az üveg."                                        

Lydia, a szülei fojtogató szeretetétől körbefont, 16 éves kamaszlány egy gyerekkori trauma hatására olyan görcsös függéssel kapaszkodik az anyjába, olyan mély elhagyatottságtól való rettegésben él, hogy inkább válik az anyja játékszerévé, minthogy a saját képességei és természete szerint éljen. Hiszen a saját álmai miatt egyszer már elhagyta...

"Az életükben minden - anyjuk, apjuk, még ő maga is - most Lydia felé csúszott. Akár a gravitáció - nem volt ellenállás. Nem lehetett. Lydia körül keringett minden."                                 

"Olyan készségesen tántorodott meg, olyan türelmetlenül bukott előre, hogy mindketten tudták: ő is érzi ezt a húzóerőt, ami belőle árad, és nem akarja. Hogy a feléje ferdülő világ súlya túl sok neki."

Nath, a legidősebb, s talán legtehetségesebb gyermek, csak a saját hibáit és gyengeségeit juttatja az apja eszébe, pedig mindennél jobban vágyik az elfogadásra.

"Amikor kötelességtudóan odafordultak hozzá is, neki nem volt mondanivalója."

Hannah, a kicsi lány, a legkisebb, senki által nem várt és senkinek sem fontos gyermek a maga béke iránti ártatlan vágyával talán az egyetlen családtag, aki számára még van menekvés, bár kényszeres és kissé groteszk viselkedésében megjelenik a valahová tartozás vágya.

"Hannah, most nem érek rá. Nyakig vagyok a munkában. Hagyj békén."

Milyen élet várhat rájuk akkor, ha a család nem az a melegséget biztosító, puha fészek, amilyennek lennie kellene, inkább egy hamis elvárásokkal és hideg elhagyatottsággal, meg nem valósult vágyak fölött érzett szomorúsággal átitatott rideg táj, ahol mindenkinek van egy titka, mindenki más, mint amilyennek a többiek ismerik és mindenki menekülni vágyik?

Van- e esély a boldogságra egy olyan környezetben, ahol a saját, meg nem élt szülői vágyak súlyos béklyóként nehezednek a gyerekek lelkére?

Mekkora súlya van egy meggondolatlanul odavetett, viccesnek szánt félmondatnak, ha az a másik elevenére tapint?

Melyik gyerek sérül jobban ott, ahol az egyiket jobban, a másikat kevésbé szeretik? Miért pont a rá jobban hasonlító gyerekét hagyja figyelmen kívül egy szülő?

Mi fogott meg?

Mindig és mindenkor érvényes lesz, ami ebben a regényben áll. Ez a klasszikusok ismérve. Hiszen melyikünk ne találkozott volna már egy-egy odavetett félmondat vagy meggondolatlan megjegyzés, egy szájhúzás vagy szemforgatás okozta fájdalommal? Vagy a beilleszkedni nem tudó kívülállókkal, a soha el nem ismerten létező konfliktusokkal? Melyikünknek ne lennének megvalósulatlan álmai, meg nem élt élményei? És melyikünk ne látott volna olyan szülőt, akinek a gyereke olyan elvárások súlya alatt roskadozik, amely nem az övé, hanem a szülőhöz tartozik, az ő valaha volt tervei azok a súlyos kövek a gyerek nyakában, amelytől már fulladozik.

Ezek a felvetések, tapasztalások és érzések egy olyan szövegben kapnak helyet Celeste Ng által, amely okos, bátor, szókimondó, de olyan finomra hangolt és egyszerű szavú, hogy bárkihez és mindenkihez képes szólni.

De van egy ennél is mélyebb réteg a regényben: az öröklődés. Az a tudattalan, tanult, vagy veleszületett, de megmagyarázhatatlan, mozzanat, ahogy a ránc megjelenik a homlokon, ahogy a mozdulatok pont úgy és pont akkor mozdulnak, ahogyan az apánk vagy anyánk életében mozdultak, ahogy a hajlamok, az észjárás a testfelépítés öröklődnek...

Atmoszféra

Nyomasztó, izgalmas és annyira plasztikus, hogy olvasás közben magunk előtt látjuk a környezet minden egyes elemét. Az amerikai álomban szereplő, '70-es évekbeli házat, a tavat, az egyetemet, de még a használati tárgyakat is. A narráció végig kívülről tekint  a történetbe, azonban érezhető a személyes tapasztalatok miatti hitelesség.

Összességében

Mindent összevetve nagyon erős regény, okos szimbolikával és hihetetlenül egyszerű, mégis finom szálú szöveggel. Hiteles mind a korrajz, ami a hátteret szolgáltatja, mind az érzelmi árnyalatok, amelyek a regényt olyan maradandóvá teszik. Életszerű, mégis minőségi, sallangmentes kortárs irodalom.

Kinek ajánlom?

Azoknak ajánlom, akik szeretnek a dolgok mélyére nézni, akik hajszolják a tökéletességet vagy épp menekülnek belőle, és akik szeretik a happy end nélküli, de valóságos, életszerű történeteket.

Azoknak ajánlom, akik voltak/vannak hasonló helyzetben, akik éltek már meg kirekesztettséget, hordoztak már titkolnivaló, szégyenletesnek vélt vágyakat.

És ajánlom a szülőknek, és nagyszülőknek is, akik vakon, dölyfösen és megkérdőjelezhetetlenül, minden önkritika nélkül hiszik, hogy „majd ők tudják”, mi a gyereknek a legjobb, "ha már nekik nem lehetett".

 §

Celeste Ng kínai bevándorlók gyermekeként született Pittsburghben, jelenleg Massachusettsben él a férjével és a kisfiával. Ez az első regénye, amely megjelenésekor rögtön óriási bestseller lett, és osztatlan kritikai sikert aratott. Az Amit sohase mondtam el 2014-ben Az év könyve lett az Amazonnál, többek között APALA- és Alex-díjjal jutalmazták.