Nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet Meg Waite Clayton. Nem szabad megengednünk, hogy a II. világháború borzalmai megismétlődjenek. Egyszerű, bátor, de érzékeny és szívszorítóan hiteles regény a háború előtti eseményekről és Truus Wijsmullerről, egy rendkívüli nőről, a holland ellenállás egyik legelkötelezettebb hívéről, aki zsidó gyerekeket csempészett ki a náci uralom alatt lévő területekről.

A történetről

Szívszorító, borzalmas, mégis reményteljes történet. A könyv ezt az alig pislákoló, de élő reményt adja át a történeten keresztül, és bemutat egy olyan kivételes asszonyt, aki az életveszélyt is vállalva mentett ki gyerekeket a biztos halálból.

Bécs, 1936.

Két fiatal, Zofie-Helene és Stephan elindul a felnőtté válás útján. Élik a kamaszkor  szabályai szerinti mindennapi életüket. Zofie matematikai géniusz, míg Stephan írónak készül. Életük gondtalanul, bár különbözően zajlik, mégis egymásra találnak, barátok lesznek. A két érzékeny lelkű gyerek története várhatóan egy kiszámítható, boldog vég felé igyekszik. Azonban a mélyben olyan sötét erők kezdenek munkálkodni, ami elképzelhetetlen és felfoghatatlan veszéllyel fenyeget. A két fiatal még csak nem is sejti, mekkorával. Mert Stephan zsidó, Zofie anyja pedig egy náci ellenes lap szerkesztője. És a náci Németországban a gyűlölet és az őrült hatalom- és pénzvágy forrongani és bugyborékolni kezd, mígnem a  egy napon eléri Bécs idilli, kávé és cukorillatú, csokoládétorta ízű mindennapjait is. Séták helyett a menekülés, a boldog találkozások helyett a halálos rettegés lesz úrrá a városban. Zofie és Stephan élete egyik pillanatról a másikra omlik össze és már soha, semmi és senki nem lesz még egyszer ugyanolyan.

Amszterdam, 1936.

Mindeközben Amszterdamban,  Truus Wijsmuller, egy rendkívüli nő a holland ellenállás egyik legelkötelezettebb híve zsidó gyerekeket csempész ki a náci uralom alatt lévő területekről, egy percre sem veszítve a reményt. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, Európában lezárják az országhatárokat.
Zofie-Helen és Stephan Ausztriában ragad és a helyzet egyre veszélyesebbé kezd válni...

Mi lehet Tante Truus motivációja arra, amit szinte senki más nem képes vagy hajlandó megtenni? Hogyan alakul Zofie-Helene és Stephan sorsa? Mi lesz azzal a rengeteg gyermekkel, akik az ellenséges területen egyetlen dologban bízhatnak csak: a reményben?

Anyák válnak meg önként a gyermekeiktől, hátha életben maradhatnak így a gyerekek...

Gyermekek halnak meg vagy maradnak árván egy olyan világban, ahol már semmi sem biztos...

Idegenek kényszerülnek egymás életét menteni...

Családok szakadnak szét örökre, elképzelhetetlenül mély traumákat hagyva maguk után a szétszóródott családtagok lelkében...

Életek dőlnek romba és esélyek vesznek el...

Mindenki élete veszélyben van.

Van-e még biztonságos hely a világon?

Élhet-e ezek fölött mégis valami átkozottul makacs, mindent felülíró remény?

Segíthet-e valaki?

Az egész élet binárissá vált.

Benyomások

A 21. Század Kiadótól kaptam ezt a könyvet, és félve fogtam bele, de nagyon hálás vagyok hogy olvashattam.

Általában húzódozom azoktól a háborús témájú könyvektől, amelyek középpontjában a háború háttere, az emberek életére és lelkére gyakorolt hatása kap főszerepet. Mert még olvasni sem szeretek, sokszor nem is tudok arról, hogyan mentek tönkre életek, hogyan haltak meg ártatlanok, hogyan pusztították el felfoghatatlan kegyetlenséggel egymást egy faj tagjai. Puszta politikai és gazdasági indokok miatt. Kegyetlenségből. Őrületből. Hatalomvágyból. Financiális érdekek miatt. Hogyan képes valaki bántani egy ártatlan gyereket? Hogyan képes valaki elpusztítani egy másik embert?   Nincs olyan, hogy egyszerre megjavul minden, nincs olyan, hogy ezt az iszonyú sebet a világon valaki is, valaha is meggyógyítja. A regényt olvasva felvetődött a kérdés bennem, hogy vajon hány és hány gyermek maradt árván? Hány és hány család ment tönkre, hány és hány ember szenved ettől a mai napig is, és hogy hogyan is történhetett meg mindez?

Vannak azonban különleges emberek, mint Truus Wijsmuller  akik ha kicsit is, ha kis időre is, felül tudják írni ezt a szörnyűséget. Talán a világot nem nagy tervekkel, hanem apró tettekkel kell megmenteni. Talán egyszerre csak egy világot. Vagy amennyit lehet.

A Mama az lesz, aki hazavisz.

Meg Waite Clayton egyszerű szavakkal, erős és hiteles mondatokkal festi le, milyen lehetett az élet a háborút megelőzően, és hogyan nem vette észre, nem akarta észrevenni az emberek többsége a fenyegetést, amit a nácik mozgalma jelentett. Nagyon fontos megérteni, hogy ez más formában, bármikor újra megtörténhet, ha nem vigyázunk. Ez a regény igazi üzenete számomra. Ezért olyan nagyon fontos. Nem szabad, hogy újra felbomoljon az egyensúly, nem szabad, hogy ez megismétlődjön.

...hanem el is pusztult és már nem lehet helyreállítani.

Szaggatott, apró jelenetekre bontott szerkezet jellemzi a regényt, talán, mert jobban megértjük így az események egymásrahatását, hogy miből mi következik és hogy a háborúban nem fegyverek, hanem emberek a szereplők.

Karakterek

Ez egy történetközpontú mű, ennek megfelelően a karakterek kevésbé kidolgozottak, mint mondjuk egy lélektani dráma esetén.

Tante Truus, a valóságban is élt Truus Wijsmuller, akinek soha nem lehetett saját gyermeke, gyermekek sokaságát menekítette ki a nácik uralta területekről, esélyt és életet adva ezzel olyanok számára, akiknek semmilyen más esélyük nem volt.  Alakja halványan, éppen csak érintőlegesen van kidolgozva, eszmeisége és tetteinek súlya mégis átsugárzik a lapokon.

Zofie-Helene és Stephan létezett is meg nem  is. Éppen ebben a formában. Voltak matematika zseni gyerekek, akik kivételes segítőjük nélkül fel sem nőhettek volna. Voltak írói vénával megáldott fiatalok, akik még azelőtt meghaltak volna Tante Truus kockázatos vállalkozása nélkül, mielőtt még kiforrott volna a tehetségük. Voltak ilyenek.

Hiányoltam kicsit a személyes történetük és karakterük árnyaltabb kidolgozását, azonban ez nem egy karakterközpontú regény, a történet fontosabb. Az üzenet fontosabb. Annyira vannak csak megjelenítve a személyes motivációk, amennyire a történet tovább gördítése szempontjából fontos.A szereplők egy-egy mondata lefesti azt a személyiséget, amelynek terjedelmesebb bemutatására ez a könyv nem volt elég. 

Néha szándékosan mondok valami butaságot, hogy lássam, ki figyel oda. Általában senki.

Kinek ajánlom?

Azoknak ajánlom, akik szeretnének megismerni egy kivételes, különleges és nagyszerű asszonyt, aki pénzt nem kímélve, félelmet feledve, az elveit, az alapvető emberi erkölcsöt követve mentette meg gyermekek életét.

Azoknak ajánlom, akik a második világháború kitörésének valódi okait akarják tudni. Kinek állt érdekében?

Ajánlom azoknak, akik ismernek kisszerű, alattomos, vagy nagy formátumú, de kegyetlen, harsány embereket, akiktől megmagyarázhatatlanul félnek vagy undorodnak.

S végül azoknak ajánlom, akiket érdekel, miért is járunk világszerte, generációs szinteken kéz a kézben a változásoktól való félelemmel, a "gyors élet" szabályrendszere szerint élve, megmagyarázhatatlan bizalom- és önbizalomhiánnyal, bizonytalanságérzéssel, egy alapvető hiányérzettel küzdve még mindig, a háború óta eltelt hosszú évek múltán is.

Adatok: