Marlenka 72 éves, van 3 gyermeke és egy félig elfeledett, félig titkolt múltja, ami a nyilasok uralma alatt fordult arccal a földnek. Szereti a nárciszokat és szimbiózisban él a nárcisztikus emberekkel. Marlenka a saját nevére sem emlékszik, mert azt is elhazudták előle és érte. Marlenka gyermekei a múlt sebeit hordozzák, az ősök traumáit. A kollektív borzalom mélységes rettegését és kínjait és az elegáns, polgári, magántragédiákat. Marlenka mégis a kiút felé halad, mert nagyon akar élni. Marlenka előbb szétszaggat darabokra, átstrukturál, lefejti a fölösleget, majd újra összerak.
Nehéz bármit is mondani egy olyan könyvről, ami ennyi fájdalmat fogalmaz meg néhány oldalban. "HOGY LEHETNEK ENNYIRE SZÜRKÉK EZEK A FALAK?" Van az ún. "civilizált" világnak egy időszaka, amikor emberszörnyek teremtettek groteszk emberroncsokat. Nemcsak bombákkal, nemcsak központi fegyverekkel. Hanem fog-és körömtépéssel, ütlegekkel, apró szúrásokkal a köröm alá, nemi erőszakkal, fogkiveréssel. Az emberszörnyek elvették a gyermeket, ledobták az erkélyről a mozgássérültet, eltörték a zenész ujjakat és égő tort ültek a hangszerek és könyvek fölött, mert azok más nyelven íródtak. Vagy csak úgy. Anyák és apák nyomorodtak meg, és gyermekektől vették el a szüleiket, az életüket, a nevüket...
Mások nem voltak ennyire közönségesek, sokkal kifinomultabban nyomorítottak. Nem égő cigarettacsikkel a karon, hanem elszeretéssel, nemszeretéssel, önzéssel, gyávasággal.
@finypetra regénye erről is szól. Meg arról, amitől mégis ember marad az ember. Nem szörny. Nem roncs. Hanem élet, küzdés, méltóság. Láthatatlan kutyák simogatása, légszomj, rémálmok, kötelező napi álmodás jelzik generációkkal távolabb is ennek a méltóságnak a keresését. A folyamatot, amibe nem és mégsem halunk bele.
Az őseink bennünk élnek, és az epigenetikus örökségünk meghatároz minket. Fáj nekünk, ha emlékezünk és az is, ha nem, csak az csendben fáj. Minden, ami történt, egy egész világot traumatizált.
Ahogyan a csendes, egyéni tragédiák is az egyéni életeket
De létezik a feloldás, néha még a feloldozás is.
@finypetra csodalatosan és nagyon nyersen ír erről, de a mondatai így is lágyak és lírai szépségűek. Olvassátok a Marlenkát!

Szederkényi Olga szerkesztett egy könyvet. Én meg elolvastam. És olvasnám még tovább. Mert okos, valódi, eleven szövegek, női szövegek, emberi szövegek vannak benne. Novellák frissen, nyersen, még meg sem mosottan. Harsognak, lédúsak és nagyon-nagyon életízűek.

Eredeti megjelenés éve: 2018

A művek szerzői: Arany Lídia, Szvoren Edina, Szécsi Noémi, Selyem Zsuzsa, Rakovszky Zsuzsa, Sárbogárdi Jolán, Nina Yargekov, Molnár T. Eszter, Kiss Noémi, Kemény Zsófi, Karafiáth Orsolya, Hernyák Zsóka, Halász Rita, Boldizsár Ildikó, Berg Judit, Ugron Zsolna

Szerelem, szeretet, jóság és önfeláldozás.  Fájdalom, küzdelem, veszteség, bántás és megbánás. Sosem felejtés, Irigység és szívbéli világvége. Időskori demencia, személyiségzavarok, magány, elszigeteltség, rasszizmus, depresszió. Minden egyes novella felráz, megdöbbent, fájdalmat okoz, vagy ráébreszt valamire. Nem rózsaszín, nem habos, nem mesés. Valódi, élő, lélegző szövegek a legnagyobb magyar írónők tollából.

"Az emberek sokkal humánusabbak lennének véleményem szerint, ha emlékeznének saját gyerekkori ábrándjaikra, nem gondolja?"

A mesehősnők és az ő utóéletük. Mi történt velük a sziruposan édes happy end után? Tündérmesék tündérek és mese nélkül. Modern kori királylányok, cselédek, parasztasszonyok és női harcosok. Istennők, ördögök, tudósok, anyák. És a többiek. Piroskának és Hófehérkének hívják őket, de ott élnek a szomszédban, látod őket a villamoson, mindennap ott ülnek a játszótéren és lehet, hogy köztük van a  legjobb barátnőd, az anyád, a húgod vagy a lányod. Mert ők azok, akik te is vagy. Senki más.

"Valahol messze, valahol nagyon-nagyon messze pedig még élt a Hókirálynő, és távolról figyelte Gerdát és Kait. Gerda és Kai pedig távolról, nagyon-nagyon távolról figyelték őt."

Alice annyira erősen dementálódott, hogy nem bír vele a gondozója. Hófehérke beszerzett egy nekrofil férjet. Hamupipőkét leleplezik, Annából újra Pöttyös Panni lett. Aranyhaj az anyaságát siratja, míg Gerda belebolondult ugyanabba. És így tovább.

"Amikor Kai elindult a gyerekekkel az iskolába, utánuk köszönt, de szépek vagytok ott együtt, köszönjük, te is milyen szép vagy ott egyedül."

A mesék tanítanak, feloldanak, kezelnek és gyógyítanak és az inverz mesék szintén. Mert nem titkolnak semmit, mert igaz,amit mondanak rád, vagy rám, vagy mindkettőnkre.

"Hordjál színes ruhát, színes cipőt, és ne ilyen halvány szalagot köss a seszínű hajadba. Biztos színvak szegény, gondoltam, ahogy álltam előtte piros ruhában, piros cipőmben, a hajamban sárga szalaggal."

A könyv a Cser kiadó gondozásában jelent meg és Szabó Imola Julianna illusztrálta.